|
Interju Zuzu
ZUZu 2008.03.03. 15:01
- Szervusztok! Mikor alakultatok?
Gabi:
- Régen. Norbi tudja megmondani a pontos dátumot.
Dani:
- Két alakulásunk is volt. Amikor először létrejött a zenekar, akkor még Csabi nem játszott. Ez volt 2004 augusztusában, és Csabi csatlakozott hozzánk 2005 januárjában.
- Jelent már meg valamilyen hangzó anyagotok? Esetleg tervezitek?
Csaba:
- Persze. Tervezünk. Ez év végére már nem fog összejönni, majd jövőre. Szeretnénk, ha felkerülne rá a Menj az úton, az Elég, a Mese, és a Te és én.
Gabi:
- Ez utóbbi a legrégebbi dalunk, ezek természetesen mind saját számok.
- Mennyire adottak a koncertezési lehetőségeitek?
Csaba:
- Szeretnénk már messzebbre is eljutni. Itt, ami a megyében adott, a lehetőségeinkhez képest az igényeink ki vannak elégítve.
Dani:
- Viszont túllépni ezen a térségen elég nehéz. Itt északon minden befagy… Képtelenség innen kiszakadni.
Csaba:
- Csak kevés koncertezésre alkalmas hely van. A Stécé, a Kakukk, Mátranovákon az Aladdin. Ennyi.
Zoli:
- Emiatt lenne szükséges nagyon a demo. Elküldeni több helyre, mert amíg nem hallják, hogy milyenek vagyunk, mit játszunk, addig mi alapján hívnának el máshová is?
Csaba:
- Nem gagyit akarunk összehozni. Szeretnénk rászánni vagy 100 ezret.
- Annyit minimum muszáj is lesz.
Csaba:
- Pesten vettem fel a kapcsolatot egy stúdióval. Ott nagyon korrektnek látjuk a vezető srácot. Már vagy 15 éve működnek, tehát nem hülye gyerekek.
- Cserekoncertekkel nem próbálkozatok még?
Csaba:
- Arra gondolsz, hogy X banda meghív magukhoz koncertezni, mi pedig visszahívjuk őket?
- Pontosan erre.
Csaba:
- Volt rá példa, hogy szóltunk pár itt fellépő zenekarnak, hogy szívesen játszanánk előttük, de ez ennyiben is maradt.
Dani:
- A legtöbb esetben az is problémát jelent, hogy más a stílus, amit ők képviselnek, és nem igazán illünk oda.
- Ezt a mai koncertet ti szerveztétek magatoknak?
Csaba:
- Így van. Saját zsebből. Az erősítőt béreltük, meg a benzint is mi álltuk.
- Boxi féle az erősítő?
Csaba:
- Dehogy! R. adta.
- R. odaadta az erősítőt?
Zoli:
- Csak kölcsön! 5000-ért.
- A mindenit! Tud élni a gyerek! Veszek én is egy erősítőt, és tőlem már 4999-ért bérelhetitek! Na? Vagy inkább legyen csapda! 4500 + áfa! Mit szóltok? Meg fogok gazdagodni!
Zoli:
- Ez nagy ötlet!
- Elnézést, hogy ilyen váratlanul csaptam le rátok, és elég készületlenül.
Csaba:
- Mert, ha készülni szerettél volna ránk, akkor komoly lexikális tudással kellene rendelkezned!
- Ugyan, van weboldalatok, azon elég sok minden fenn van.
Gabi:
- Na, ez kész... Most én leszek porondon.
- Mert? A te munkádat dicséri az oldal?
Gabi:
- Így van.
Zoli:
- Azért olyan sűrű a frissítés, ugye?
Csaba:
- Going háttérképet rakott fel. Úgy, hogy hárman nem vagyunk rajta… Nem fértünk ki! Pedig csak Norbi után kellett volna két entert nyomni, és már jó lenne!
- Rólatok az terjedt el, hogy feldolgozás zenekar vagytok. Mennyiben állja ez meg a helyét?
Csaba:
- Ez egyáltalán nem fedi a valót.
Zoli:
- Nézz rá Csabira!
Dani:
- Az az igazság, hogy egy zenekar csak akkor tud nevet szerezni magának, ha ezeket is jól játssza el.
Csaba:
- Én viszont erről úgy vélekedem, hogy itt Salgótarjánban mi vagyunk az a zenekar, aki a legtöbb saját számmal rendelkezik. Mondj más zenekarokat, akik többel! Jó, Not This Time, Reflected, Hind, Macskanadrág. Akadnak, de azért mi is az elsők között vagyunk ebben.
Gabi:
- Amatőr szinten is mi vagyunk a legrégebbi banda itt.
Csaba:
- Nálunk az alapkoncepció az, hogy egy zenekarnak valahol el kell kezdenie. Az pedig mindenkinél a feldolgozás.
Norbi:
- De! Nálunk mindenki imádja a Metallica-t, nyilván, hogy játszunk ezt is, és Guns n’ Roses-t.
- Nálatok miért van ez a felállás? Volt rá különösebb ok, hogy legyen két gitár, bőgő, billentyű, ének, dob?
Zoli:
- Kezdetetektől így szerettük volna. Az eredeti felállásban Dani gitározott, és Norbi énekelt, meg szólógitározott. Ez így nem volt jó. Mert Norbi vagy énekeljen, vagy gitározzon! Ezzel mindannyian egyetértettünk.
- Ne is mondd... Volt egy nagyon kedves barátom, és hozott nekem egy dobgitárt. Aranyos volt. Teszem hozzá, hogy még harmonikázni sem tudok.
Zoli:
- Én egyedül csak cimbalmon nem tudok játszani, mert a húrok között átesnek a lapok.
Csaba:
- Én meg triangulummal kezdtem!
Norbi:
- Léggitáron könnyebb!
Dani:
- Én annak idején még vadászkürtön játszottam.
- Érzem is a Hubertus illatot.
Dani:
- Áh! Arra már ráuntam.
Zoli:
- A bandában szinte mindannyian autodidakta módon jutottunk el a saját hangszerünkig. Talán Levi az, aki egy évet járt zeneiskolába. Én anno fafúvós, basszus hangszeren tanultam, de ez már nagyon régen volt.
- A múltkori koncertnél láttam, hogy a billentyűt le kellett rakni a színpad elé. Ez elég gáz, amikor beindulnak a népek.
Gabi:
- Azóta már rájöttünk, hogy felfér. Csak el kell fordítani keresztben.
Zoli:
- A motoros találkozón azért felfértünk nagy duzzogva!
- Ott nagyon mostoha időjárást fogtatok ki!
Csaba:
- Mi még nem is annyira… Nálunk egy pillanatra kisütött a nap is.
- Van-e olyan banda, akikkel szívesen lépnétek fel?
Dani:
- Rengeteg olyan van, akik hasonló stílusban zenélnek, mint mi. Velük kellene összefogni valahogy. Az a baj, hogy egymást sem ismerik, hiszen elég nagyok a távolságok közöttünk. Én például, Miskolcon tanulok, és ott is rengeteg zenekar kezdemény van. Mit ne mondjak, van bennük tehetség bőven, épp csak ugyanazokkal a gondokkal küzdenek, mint mi. Lehetőségük sincs bemutatkozni.
Norbi:
- Nézzétek! Megjött Viktor!
Viktor:
- Szervusztok! Bemutatkoznék: Kecskés Viktor (Primary Stroke – a szerk.) Going rajongó!
Zoli:
- Meg tiszteletbeli Going tag!
Norbi:
- Viktor már rengeteget segített nekünk. Előfordult, hogy a basszusgitárosunk a koncert napján lemondta a fellépést, mert éppen nem ért rá, és Viktor ugrott be helyette. Kemény két órája volt betanulni a saját számainkat. Szinte tökéletes koncertet adott velünk.
Dani:
- Kicsit megszenvedtünk vele, de helytállt!
Zoli:
- Jé! Megérkezett a dobosunk!
- Szia! Te is bemutatkoznál?
Levi:
- Rákos Levente vagyok, ebben a zenekarban dobolok.
Zoli:
- Ő a lányok kedvence.
Norbi:
- A TÜZÉP-en dolgozol. A fatelepről jöttél.
Levi:
- Tanulok Pécsen.
- Nem kell az önéletrajzod!
Dani:
- Ez lesz vagy három oldal.
Norbi:
- Az egész a kórházban kezdődött...
- Iskolai végzettséged?
Levi:
- Nyóc.
Dani:
- Én egyetemre járok.
Zoli:
- Én csak főiskolára!
- Én is csak főiskolára, mert sokat voltam vidéken, és nem bírt kifejlődni az agyam...
Zoli:
- Csinálsz rólunk 600 képet?
- Hogy a viharba ne! Ha levetkőztök meztelenre.
Csaba:
- Már gondoltunk valami hasonlóra!
Zoli:
- Nem lehet. Itt fiatalkorúak is vannak.
Norbi:
- Ők őszintén sikítanának az első sorban.
- Egyébként milyen a rajongótáborotok összetétele?
Csaba:
- Nekünk még csak rajongó campingünk van!
Norbi:
- Rajongó. Ez nagyon rossz szó. Ez annyira steril. Valaki szerethet valamit, de az, hogy rajong, az nem jó kifejezés erre.
Csaba:
- Nekem szokott integetni két lány a nováki buszról.
- Nagyon köszönöm Nektek a beszélgetést fiúk!
- Mi köszönjük!
Csabi kérésére ezt még le kell írnom: A Going kedvenc itala a pohár shör.
Tagok:
Baranyi Norbert János – ének
Judák Zoltán – basszusgitár
Tóth Csaba – szólógitár
Deák Gábor – billentyű
Nagy Dániel - ritmusgitár
Rákos Levente – dob
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
